Ezen a héten a véletlent hívtam segítségül ahhoz, hogy mi legyen a téma. A térképen böktem egyet és így találtam el egy nyugat-afrikai államot. Afrika amúgy is ritkábban szerepel a látóteremben (ahogy már biztosan észrevettétek, én inkább Latin-Amerika-rajongó vagyok), így eléggé kevés részletes ismerettel rendelkezem Afrikát illetően. Irány tehát Nyugat-Afrika és Elefántcsontpart.
   
   
   
   
   
   Elefántcsontpart (hivatalosan Elefántcsontparti Köztársaság; franciául: République de Côte d'Ivoire) nyugat-afrikai állam. Politikai fővárosa Yamoussoukro, gazdasági fővárosa és legnagyobb városa Abidjan. Nyugatról Guinea és Libéria, északról Burkina Faso és Mali, keletről Ghána, délről pedig a Guineai-öböl határolja. Hivatalos nyelv a francia, de összesen körülbelül 78 különböző nyelvet beszélnek az országban.
   
   Az ország többek között az Afrikai Unió, a Frankofónia és az ENSZ tagja.
   
   
   Nevének eredete
   
   Afrikának ebben a régiójában jelentős volt az elefántcsont-kereskedelem. A nyugat-afrikai elefántcsontnak van egy jellegzetes tulajdonsága, hogy soha nem színeződik el, mindig fehér marad. Ezen a területen található az ún. aranypart, illetve itt kereskedtek egy jellegzetes afrikai paprika magjával.
   
   Földrajzi jellemzők
   
   Mangrovés, lagúnás parti síkságát a Komoé és a Bandama trópusi őserdővel borított alföldje követi, amely északon szavannás, táblás fennsíkba megy át.
   
   Legmagasabb pontja: 1752 m.
   
   
   
   
   Legjelentősebb folyók: Komoé, Bandama (Fehér-Bandama és Vörös-Bandama), Sassandra, Fekete-Volta.
   
   
   A Bandama
   
   Legnagyobb tó: Kossou-víztározó (a Fehér-Bandamán).
   
   Az országban a trópusi éghajlat uralkodik. A déli országrészben az évi középhőmérséklet 22 °C. A legmelegebb hónapok október és november. Az évi csapadék mennyisége délen 2100 mm, északon 1200 mm.
   
   
   Nemzeti parkjai
   - Maraoue Nemzeti Park - turistalátványosság. Részben szavanna, részben őserdő. Gyalogtúrákat szerveznek, majmokat, elefántokat, vízilovat lehet látni más állatok mellett.
   - Comoé Nemzeti Park - Nyugat-Afrika legnagyobb állatrezervátuma.
   - Tai Nemzeti Park - Nyugat-Afrika egyik legnagyobb esőerdeje.
   
   Természeti világörökségei
   - Nimba-hegy Természeti Rezervátum - Guineával közös
   - Tai Nemzeti Park
   - Comoé Nemzeti Park
   
   
   Történelem
   
   Kevéssé ismert Elefántcsontpart múltja a portugál hajósok 1460-as években történt érkezése előtt. A fő etnikai csoportok azután érkeztek a környező területekről: a kru nép Libériából 1600 körül; a szenufók és lobik Burkina Fasóból és Maliból mozogtak dél felé. A 18. és 19. században az akan nép települt át Ghánából Elefántcsontpart keleti vidékére, a malinkék pedig Guineából Elefántcsontpart északnyugati részére.
   
   Francia gyarmati időszak
   
   A szomszédos Ghánához képest Elefántcsontpartot kevéssé sújtotta a rabszolga-kereskedelem. Az európai rabszolga- és kereskedelmi hajók a part más vidékeit preferálták, mert ott jobbak a kikötők. A francia érdeklődés az 1840-es években kezdődött, helyi főnökökkel egyezményeket kötöttek, amelyekben francia kereskedők monopóliumhoz jutottak a partvidéken. Ezután a franciák haditengerészeti támaszpontot építettek, hogy kiszorítsák a nem francia kereskedőket, és megkezdték a belső területek szisztematikus meghódítását. Ez a Gambiából betörő mandinkákkal folytatott hosszú háborúskodás után az 1890-es években zárult le. Keleten a baoulé és más csoportok gerillaháborúja 1917-ig tartott.
   
   Franciaország fő célja az export felfuttatása volt. Kávé, kakaó és olajpálma ültetvényeket létesítettek a partvidéken. Elefántcsontpart az egyetlen ország Nyugat-Afrikában, ahol a lakosság jelentős része betelepülő, főleg Nyugat- és Közép-Afrikából, a francia és brit adminisztráció szervezésében. Végeredményben a kakaó, kávé és banánültetvények harmada volt francia állampolgárok kezén és a gazdasági élet a kényszermunkán alapult.
   
   Függetlenség
   
   Egy baoulé főnök fia, Félix Houphouët-Boigny Elefántcsontpart függetlenségének atyja. 1944-ben alapította meg az ország első mezőgazdasági szakszervezetét az önmagához hasonló kakaótermesztőkből. Megválasztották a francia parlamentbe, és egy éven belül prominens politikusnak számított. Szoros kapcsolatban állt a francia kormánnyal. Franciaországban ő volt az első afrikai, aki a kormányban miniszter lett.
   
   
   Félix Houphouët-Boigny
   
   1958-ban Elefántcsontpart a Francia Közösség autonóm tagja lett
   
   Függetlenségének elnyerésekor, 1960-ban az ország Francia Nyugat-Afrika legvirágzóbb állama volt, a régió teljes exportjának 40%-a innen származott.
   Amikor Houphouët-Boigny lett az első elnök, kormánya jó árat fizetett a farmereknek termékeikért, a termelés növelésére törekedve. Különösen a kávétermesztés nőtt gyorsan, Elefántcsontpart lett a világ harmadik legnagyobb termesztője (Brazília és Kolumbia után). 1979-ben a világ legnagyobb kakaótermesztője. Afrikában az ananász és a pálmaolaj legnagyobb exportőre. Francia szakemberek részesei voltak az 'elefántcsontparti csodának'. Afrikában mindenfelé kiszorították az európaiakat a függetlenség elnyerése után; de Elefántcsontpartra azután is érkeztek. A francia közösség a függetlenség előtti 10 000-ről 50 000-re nőtt, többségük tanár és tanácsadó. Húsz éven át a gazdaság növekedési üteme évi 10% volt - a legmagasabb Afrika nem olajexportáló országai közül.
   
   Politikailag Houphouët-Boigny vaskézzel uralkodott, egyéb tekintetben paternalisztikus volt kormányzata. Nem volt szabad sajtó, egypártrendszer volt. Végül széles körű ellenállás alakult ki a lakosságban azzal szemben, hogy folyton újraválasztatta magát.
   A nagyvonalú presztízsberuházások miatt is kritizálták. Sok millió dollárt ölt abba, hogy szülőfalujából, Yamoussoukro faluból új fővárost teremtsen. Yamoussoukro-t 1983-ban jelölték ki fővárosnak.
   Másik nagy álma volt az ország közepén felépíteni a béke, a tudás és a vallás központját. De az 1980-as évek elején a világgazdaság visszaesése és az aszály súlyosan érintette Elefántcsontpart gazdaságát. A túlzott erdőirtás és a cukor árának lezuhanása miatt az ország külső adóssága háromszorosára nőtt. A bűnözés drámai mértékben megnőtt Abidjanban.
   1990-ben a közalkalmazottak ezrei léptek sztrájkba, csatlakoztak hozzájuk a diákok, tiltakozva az intézményes korrupció ellen. Követelték a kormánytól a többpárti demokrácia bevezetését. Houphouët-Boigny fokozatosan gyengült és 1993-ban meghalt. Utódjának Henri Konan Bédiét jelölte.
   
   Bédié újraválasztásakor nyomasztó győzelmet aratott a megosztott és szervezetlen ellenzéken, ami után szorosabban fogta a gyeplőt, az ellenzék támogatói közül sok ezret bebörtönöztetett. Ugyanakkor a gazdasági helyzet javult, csökkent az infláció és a külföldi eladósodottság. Bédié az elefántcsontparti nemzettudatot igyekezett éleszteni, a külföldieket (számos lehetséges ellenlábasát) kizárta a választásokból, a hadseregbeli pozíciókból.
   
   1999-ben az így leszerelt tisztek egy csoportja katonai puccsot hajtott végre és Robert Gué? tábornok került hatalomra. Bédié Franciaországba menekült. A puccs csökkentette a bűnözést és a korrupciót, a tábornokok szigorúságot, tisztaságot hirdettek, utcai agitációt folytattak a becsületesebb társadalomért.
   
   A 2000 októberében tartott elnökválasztáson Gué?-vel Laurent Gbagbo vívott meg - békésen. De a választások után zavargások robbantak ki. Alassane Ouattara hívei csaptak össze a rendőrséggel, akit Burkina Faso-i állampolgárságára hivatkozva kizárt a bíróság az elnökválasztásból.
   
   
   Laurent Gbagbo
   
   2002-ben fegyveres felkelés kezdődött, számos ember meghalt miatta, otthonok ezreit égettek fel és dózeroltak el.
   
   2003 januárjában ugyan Gbagbo elnök és a lázadó vezérek egyezményt írtak alá a nemzeti egységkormány létrehozásáról, de az egységkormány rendkívül ingatag volt, mivel nem volt egyetértés abban, mi is a feladata. Az ENSZ békefenntartói létrehoztak egy békés övezetet, de Gbagbo és ellenzéke közötti viszony továbbra is nagyon rossz volt.
   
   A kormány és a lázadók közötti békét végül 2007. március 4-én írták alá, és Guillaume Soro, a lázadók vezére lett a miniszterelnök. Ez a lépés a megfigyelők egy része szerint alapvetően megszilárdította Gbagbo helyzetét, aki 2010-ig volt hatalmon. Utódja Alassane Ouattara lett.
   
   
   Turizmus
   
   Főbb látnivalók
   

   
• Abidjan

   
   
   
   
• Sassandra és San Pédro melletti tengerpartok és halászfalvak

   
   
   San Pédro tengerpartjának egy része
   
   
• A nemzeti parkok (Comoé N. P., Tai N. P.)

   
   
   Comoé Nemzeti Park
   
   
• Grand-Bassam gyarmati városa

   
• Man városa az ország nyugati részén és környéke (vízesések, táj)

   
   
   
   
• Az ország kultúrája

   

      
   
      
   
      
   
   
   Érdekességek:
   Az Elefántcsontparti labdarúgó-válogatott igen eredményes csapat, kétszer nyerték meg az Afrikai nemzetek kupáját (1992, 2015), egyszer ezüstérmet (2006) és négyszer bronzérmet (1965, 1968, 1986, 1994) szereztek a viadalon. Az Afro-ázsiai nemzetek kupájában 1993-ban ezüstérmel zártak. A CEDEAO-kupa aranyérmét háromszor vitték haza (1983, 1987, 1999), egy-egy ezüst- (1985) és bronzérem (1990) mellett.