A kereszténység egyik legnagyobb ünnepe van ma, a Megváltó feltámadását ünnepeljük. Hova is mehetne máshová a Világutazó, mint a világ számára az ünnepről elnevezett szigetre. Irány tehát Rapa Nui, vagyis a Húsvét-sziget.
   
   
   
   
   A Húsvét-sziget (spanyolul Isla de Pascua, rapanui nyelven Rapa Nui) a Csendes-óceán délkeleti részén, Óceánia területén, a Baktérítőtől délre található sziget. Területe valamivel kevesebb, mint a Csepel-sziget kétharmada. Néprajzilag Polinézia része, nemzetközi jogilag Chile tartománya 1888 óta. Nevét Jakob Roggeveen holland tengerészkapitánytól kapta, aki 1722-ben húsvét vasárnapján fedezte fel.
   
   A Húsvét-sziget főleg a mintegy 900 fennmaradt monumentális kőszobor (rapanui nyelven moai) révén híres. A sziget területének 40%-a a Rapa Nui Nemzeti Parkhoz tartozik, ami a világörökség része.
   
   
   
   Polinéziából érkezett lakói az i. sz. első évezred első felében telepedtek le a szigeten és az évszázadok során jelentős kultúrát hoztak létre. A minden más lakható helytől távoli szigeten azonban az adott természeti erőforrásokhoz képest túlnépesedés alakult ki, ami, elsősorban az erdők kiirtása révén, végül ökológiai és civilizációs katasztrófát okozott. Az európai felfedezők megérkezésekor a lakosság már mindössze két-háromezer főre csökkent az egy évszázaddal korábbra valószínűsíthető 15 000 körüli létszámról.
   
   
   A "Madáremberek szigete"
   
   A 19. században perui rabszolga-kereskedők a sziget lakosságának nagy részét elhurcolták dél-amerikai latifundiumokra, ezután pedig a kevés visszatérő által behozott, addig ismeretlen betegségek csaknem teljesen kiirtották az őslakosságot, összlétszámuk 1877-re 111 főre csökkent.
   
   
   A Pano Anakena-öböl
   
   A 19. és főleg a 20. század során világszerte nagy érdeklődést váltott ki a Húsvét-sziget kőszobrainak kultúrája, sok tudós vizsgálódott itt és könyvtárnyi tudományos irodalom dolgozta fel a sziget történetének különböző aspektusait. A legnagyobb közönségvisszhangot Thor Heyerdahl kutatásai váltották ki, és ezzel a norvég kutató hatalmas mértékben hozzájárult a sziget népszerűsítéséhez annak ellenére, hogy fő elméleteit tudóstársai végül sorra megcáfolták.
   
   
   
   A mai lakosság túlnyomórészt az idegenforgalomból él, repülőgépekkel és nagy üdülőhajókkal turisták ezrei érkeznek rendszeresen a kellemes éghajlatú szigetre.
   
   A sziget elnevezése
   
   A sziget őslakói az egész szigetre, mivel az az egész világukat jelentette, nem használtak elnevezést, hanem csak annak egyes részeit különböztették meg nyelvükben. A 19. század végén, a 20. század elején európai nyelvészek, kutatók nagy erőfeszítéseket tettek, hogy a maradék őslakosokat rábírják a sziget ősi nevének "elárulására", és ekkor születtek a Te pito o te henua (rapanui nyelven: "A világ köldöke" vagy a Mata ki te rangi ("Égre néző szemek") költői elnevezések.
   
   A ma bennszülött elnevezésnek tekintett Rapa Nui (Nagy Rapa) nevet a 19. században megélénkült tengeri kapcsolatok idején polinéziai tengerészek adták a szigetnek, megkülönböztetendő a Bass-szigetek legnagyobb és egyetlen lakott szigetétől, amire emlékeztette őket. Ez a sziget addig a Rapa nevet viselte, de ettől kezdve Rapa Itinek ("Kis Rapa") is nevezték.
   
   Sok vita folyt a nyelvészek között a Rapa Nui elnevezés helyesírásáról, végül az a konvenció kerekedett felül, hogy a sziget neveként külön írják, míg a nyelv vagy a lakosság elnevezéseként egybe (rapanui).
   
   A sziget "hivatalos" felfedezője, Roggeveen az adott dátum alapján Húsvét-szigetnek, azaz eredetileg hollandul Paasch-Eyland-nak nevezte el. Ez a név terjedt el tükörfordításban világszerte, és a hivatalos név a Chiléhez csatolás óta spanyol nyelven Isla de Pascua.
   
   Turizmus
   
   A modern turizmus is 1967-ben kezdődött, a polgári légi forgalom beindulásával. Az 1980-as évek óta ez a legfontosabb gazdasági ágazat és túlnyomórészt a szigetlakók ellenőrzése alatt áll. 1998-ban már 21 ezer turista látogatott a Húsvét-szigetre, és ott 8 millió dollárt költöttek, a repülőjegyek és szállodai szobák árán kívül. A legnagyobb turistaforgalom a déli félteke szerinti nyáron van, december és március között, ekkor a fontosabb látnivalóknál zsúfoltság is tapasztalható.
   
   
   Panorámakép a kráterről
   A Rano Kao kráter
   
   A sziget 2013-ban is mindössze három irányból, Santiago de Chile, Lima vagy Tahiti felől, kizárólag a LAN chilei légitársaság gépeivel érhető el, 5-6 órás légi úton. Európából vagy Észak-Amerikából további minimum 10-12 órás légi utat kell terveznie annak, aki oda vágyik.
   
   Nagy személyszállító hajók számára alkalmas kikötő nincsen, csak kis hajókkal lehet kikötni. A hatalmas luxus tengerjárók a nyílt tengeren horgonyoznak le, és a vendégeket kishajóval szállítják a szigetre, ami viharos tenger esetén kényelmetlen is lehet.
   
   A szálláslehetőségek a magánpanzióktól az európai három csillagosnak megfelelő hotelekig terjednek. A turisták többsége körutazások állomásaként érkezik a szigetre, és csak három-négy napig marad.
   
   A viszonylag magas árszínvonal oka, hogy néhány mezőgazdasági termék kivételével a vendéglátáshoz szükséges dolgokat sok ezer kilométerről kell légi vagy vízi úton ideszállítani.
   
   A lakosság túlnyomó része számára ma már a turizmus a megélhetés forrása. A nagy világnyelveken mind lehet idegenvezetőt fogadni, a szigetet terepjárókkal vagy - könnyen és olcsón bérelhető - hátaslovon járhatják be vendégek, de gyakorlottabb túrázók számára az összes látványosság elérhető gyalog is, bár a vulkanikus terep nehéz, és az ivóvizet is magukkal kell vinniük.
   
   A szigetről a régészeti örökség részét képező tárgyat szigorúan tilos kivinni. A helyi kézművesek jó minőségű másolatokat kínálnak megvételre.
   
   
   
   A távoli és elszigetelt kultúra, különösen a hatalmas kőszobrok világszerte nagy érdeklődést váltottak ki. Thor Heyerdahl munkássága újabb lökést adott a sziget történelme, kultúrája kutatásának. A Húsvét-szigettel foglalkozó nemzetközi tudományos irodalom sok száz tételre rúg.
   
   Az ezoterika művelőinek figyelmét is megragadták természetesen a "rejtélyes" szobrok. Erich von Däniken nagy szerepet juttat elméleteiben az itteni emlékeknek.
   
   1994-ben Kevin Costner producerként játékfilmet jegyzett Rapa Nui - A világ közepe címmel a sziget történelméből kiindulva.
   
   A szigetet a történelmi időkben sújtó ökológiai katasztrófa nagy hatást gyakorolt a nemzetközi környezetvédelmi gondolkodás fejlődésére. Ellenpéldaként az Anuta szigeten élő közösség fenntartható környezeti gazdálkodását állítják a kutatók.