|
| Menü |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Eddig
került kiosztásra
|
Jelenleg
látogatónk van
|
| | |
| » Irodalmár « |
 |
Mentovics Éva: A Hiszti
|
Egyik pillanatban még híre-hamva sincs,
aztán egyszer csak elkezd rángatni.
Egyszerűen képtelenség rá hatni.
Alattomosan, szinte orvul támad,
dobálja a karod, húzgálja a lábad,
mint a hagyma, marja, csípi a szemed,
könnyed elered, patakokban pereg.
Hiába mondod magadban: győzd le!
Elgáncsol, fellök, leteper a földre.
Sikolthatsz, üvöltesz, ahogy tőled telik,
ha arra szottyan kedve, bőget percekig.
Szerintem a Hiszti fura szerzet lehet.
Jobban szereti, ha még kicsi a gyerek
(gondolom, könnyebben tudja mozgatni).
A szülők meg lesnek: Mi ez a sok rapli?
Ám, ha cukorkát kapsz, fagyit, vagy csokit,
a Hiszti hirtelen eliramodik,
leugrik rólad, mintha ott sem lett volna,
többé nem kiabálsz, nem fetrengsz a porba'.
Képtelenség rajta kiigazodni,
nem is lelek rá más magyarázatot:
a Hiszti utálja, ha cukorkát kapok.
|
Rovatfelelős: Desideria al Sahib Sheik
A cikk eddig 28 tagunk figyelmét kötötte le.
|
|
| |
