"Odább! ez a hely itten az enyém. / Veszélyben a hon, hogyha nem beszélek. (A nép helyeslést üvölt.)" - lép színre az Első demagóg Madách Imre Az ember tragédiájának athéni színében. Mire közbeszól a Második demagóg, hogy: "Akkor vesz el, ha szólsz. Bérenc, le innét! (A nép kacag és tapsol)".
   
   Mint oly sok mindenki mást, a demagógokat is tömören és velősen mutatja be Madách világirodalmi súlyú alkotásában. És nem véletlenül az ókori Athénban játszódó színben. A történelem első demagóg archetípusa ugyanis,
   
   AZ ŐSDEMAGÓGKÉNT ISMERT KLEÓN AZ ATHÉNI DEMOKRÁCIA ARANYKORÁBAN ÉLT ÉS ALKOTOTT.
   
   Az eredeti foglalkozására nézve cserzővarga-bőrkereskedő a hallgatóságának hízelgő, de másokat indulatosan szidalmazó szónoklataival elérte például, hogy elmozdítsák hivatalából a polisz legtiszteletreméltóbb első emberét, Periklészt, aki többek között az Akropolisz épületeinek, köztük a még romosan is bámulatos Parthenónnak az építését szervezte. Kevéssel Periklész halála után már Kleón lett Athén legbefolyásosabb embere, a városállam pedig elindult lefelé a lejtőn.
   
   
   Egy férfi tömeg előtt szónokol
   Fotó: Martin Barraud / Getty Images Hungary
   
   De rávette Kleón arra is az athéniakat, hogy ne csak a foglyokat, hanem a legyőzött Müthiléné görög város (Leszbosz szigetének fővárosa) összes férfi lakóját is öljék meg, a nőket és a gyerekeket pedig adják el rabszolgának. A hipnózisból csak másnap tértek magukhoz az athéniak, és visszavonták a határozatot.
   
   Kleón hajszolta bele a Spárta elleni 27 éves háborúba is Athént, pedig egyszer már teljesen legyőzték a katonapoliszt, de az ősdemagóg addig szította a hangulatot, mígnem elutasították Spárta békeajánlatát. Történt mindez az után, hogy sikerült megállítaniuk a világ akkori legnagyobb birodalmát, a perzsákat, és úgy, hogy valójában sem területi vita vagy gazdasági érdekellentét nem feszült a két polisz között.
   
   AZ EREDMÉY: A FOLYAMATOS MARAKODÁSBA SÜLLYEDT ATHÉN (ÉS SPÁRTA) TÜNDÖKLÉSÉNEK EGYSZER ÉS MINDENKORRA VÉGE SZAKADT.
   
   Száz évre rá már a félhellén makedónok és Nagy Sándor kora következett.
   
   "Ő volt az első, aki a nyilvános színpadon kiabált, aki sértő nyelvet használt" - írta Kleónról a világhódító fiatal makedón hadvezér nevelője, Arisztotelész, aki Kleónt és hasonszőrű demagóg társait a böglyökhöz hasonlította, amelyek annyira idegesítőek és kártékonyak tudnak lenni, hogy a náluk sokkal nagyobb testű állatokat is képesek őrjöngésbe kergetni, a bögölyroham eredményeképpen pedig lezuhannak mind egy szakadékba. Plasztikus kép.
   
   Maga a demagóg kifejezés a görög démosz (köznép) és az agógosz (vezető) szavakból áll össze (népvezető, a nép embere), és már első athéni azonosítása idején kiderült: leginkább az alantas érzelmeknek, az előítéleteknek, a bigottságnak és a tudatlanságnak hízelegnek, mint a józan észnek.
   
   Négy láb jó, két láb rossz
   
   Széles eszköztárból válogatnak, de a népies pózolás (szívesen hangsúlyozzák, hogy az egyszerű nép fiai, és/vagy értük dolgoznak) és a bűnbakkeresés minden demagóg alapvető technikái közé tartozik. A tömegmanipuláció startvonalán valamilyen "Mi és Ők" felosztás áll, hogy a fennálló problémákért egy másik csoportot lehessen okolni, legyen az más etnikumú, vallású, társadalmi osztályú vagy aktuálisan liberális, migráns vagy brüsszeli elitcsoport.
   
   A LÉNYEG A FIGYELEM ELTERELÉSE A VALÓS GONDOKRÓL ÉS A FELELŐSSÉG ÁTRUHÁZÁSA.
   
   Hitler a zsidókat hibáztatta Németország első világháborús vereségéért és az azt követő gazdasági válságért, az ellenük való harcra hivatkozva építette ki náci diktatúráját, és robbantotta ki a második világháborút. Joseph McCarthy szenátornak kommunistaellenes hisztériát és boszorkányüldözést sikerült elindítania az 1950-es évek Amerikájában, amikor az USA összes problémája mögött a "kommunista felforgatást" vélte felfedezni.
   
   Sokszor kiegészíti a bűnbakkeresést a "velünk vagy ellenünk?", "Mi vagy Ők?" hamis dilemma bedobása és mantrázása, valamint más személyek vagy csoportok démonizálása, morális fenyegetésként való beállítása. De a demagógia nemcsak durván leegyszerűsíti az aktuális problémákat és úgy általában a komplex valóságot, hanem tudatosan megtéveszt, félretájékoztat, torzít, túloz, elhallgat, hamisan érvel, és hazudik is.
   
   EBBEN A MŰFAJBAN VALÓTLANSÁGOKAT ÁLLÍTANI SZINTE KÖTELEZŐ.
   
   A demagóg pontosan tudja, hogy amit hirdet, az úgy, abban a formában nem igaz, de azt is tudja, hogy csak így lehet hatásosan felkorbácsolni az elfogult érzelmeket, hergelni az előítéletes, zsigeri szenvedélyeket és saját érdekei szerint manipulálni a formátlan tömeget. Hogy ezt elérje, gyakran eltúlozza, kisarkítja a veszélyeket, és páni félelmet kelt. Egy fekete öves demagóg pedig még azt is tudja, állíthat bármilyen nagy képtelenséget is, Hitler propagandaminisztere, Joseph Goebbels a gyakorlatban bizonyította, hogy
   
   A LEGORDASABB HAZUGSÁGOK IS MEGGYŐZŐEK LEHETNEK EGYES CSOPORTOKNAK, HA FOLYAMATOSAN ISMÉTELGETIK AZOKAT.
   
   Ha a valóságferdítés mögé sikerül egy jól eltalált jelszót is beégetni a fejekbe, akkor a demagóg révbe ért. Mint az emberek elleni lázadás után a háztáji állatokat irányító Napóleon nevű disznó George Orwell sztálinizmus ihlette szatirikus alapművében, az Állatfarmban, amelyben a messzemenőkig lojális, manipulált birkasereg minden felvetésre percekig képes azt ismételgetni, hogy "Négy láb jó, két láb rossz", lehetetlenné téve bármiféle értelmes társalgást. George Orwell nemcsak a demagógiát szedte ízekre, és mutatta be, hogyan működik, de a hazug propagandával létrehozott, totális megfigyeléssel félelemben tartó diktatúrák természetrajzát is az 1984 című klasszikusában.
   
   Nem a néppel, saját hatalmukkal vannak elfoglalva
   
   És hogy mi a célja egy népámítónak? Ahogy azt a történelem világosan megmutatta:
   
   A NAGY NEHEZEN KIÉPÍTETT JOGÁLLAMISÁG FRLFORGATÁSA ÉS EGYEMBERES URALOM LÉTREHOZÁSA.
   
   Ennek eklatáns példája a történelem talán legnagyobb demagógja, Adolf Hitler hatalomra jutása, aki miután sok száz eksztatikus szónoklatát követően, 1933. január 30-án kancellár lett, február 1-jén feloszlatta a szövetségi parlamentet, a Reichstagot, aminek épülete február 27-én "váratlanul" leégett. Erre a skandalumra hivatkozva másnap, február 28-án időszakos rendkívüli hatalmat kért és kapott, azzal a lendülettel felfüggesztette a polgári szabadságjogokat, március 22-én megnyílt a politikai ellenfeleinek szánt első koncentrációs tábor, majd március 24-én elfogadták a felhatalmazási törvényt, és Hitler abszolút diktátor lett.
   
   
   Benito Mussolini olasz fasiszta diktátor is a demagógok prototípusa volt. Alaposan felforgatta és pusztulásba taszította Olaszországot
   Fotó: Bettmann / Getty Images Hungary
   
   Sok mindennek lehet nevezni a 20. századot, de a népboldogító demagógok évszázadának is. Róluk pedig egyértelműen kiderült, hogy legfontosabb taktikájuk a hergelés, az uszítás, az emberek összeugrasztása, amivel aláásták,
   
   ÉS AUTORITER UTÓDAIK A 21. SZÁZADBAN IS ALÁÁSSÁK A DEMOKRATIKUS RENDSZEREKET ÉS A KÖZJÓT.
   
   Mivel a demagógok kizárólag saját hatalmuk kiterjesztéséért munkálkodnak, így vagy úgy, de előbb-utóbb megtámadják, gyengítik és súlytalanná próbálják tenni a demokratikus intézményeket. Próbálják befolyásolni a jogi eljárásokat, akadályozzák a valósággal tényszerű viszonyban álló független média működését, informális nyomásgyakorlási hálózatokat építenek ki, hogy önös érdekekből hozott diktátumaikat az alkotmányos felhatalmazásuktól függetlenül érvényesíthessék.
   
   Demokrácia szüli a demagógot
   
   Az ember tragédiája athéni színében Ádám, a marathóni hős hadvezér Miltiádész alakjában jelenik meg. Amikor egy másik csatából, Párosz szigetéről sebesülten hazafelé tart, az egyik demagóg nyilvánosan azt hazudja a polisz népének, hogy a visszatérő Miltiádész seregével Athén ellen akar vonulni. Ám a városba érve hiába mutatja békés szándékát, és oszlatja fel seregét,
   
   A BŰNABKÉRT KIÁLTÓ, FELHECCELT TÖMEG MEGLINCSELI.
   
   Majdnem ugyanez történt a valóságban is: a görögöket a perzsáktól nem sokkal korábban megmentő marathóni győztes hadvezért, Miltiadészt egy kisebb pároszi kudarca miatt vád alá helyezték. Először halálra elítélték, majd enyhítettek büntetésén, és "csak" börtönbe csukták, ahol egy év múlva meghalt.
   
   A demagógia az athéni demokrácia (ami nem a maihoz hasonló tömegdemokrácia volt) felemelkedésével egy időben jelent meg. Történészek pedig megegyeznek abban, hogy a demagógokat a demokráciák szülik. Ma is, sorra, egymás után. Ők a választásokon alapuló kormányzati forma természetes velejárói. A demokratikus környezet egyik alapjellemzője ugyanis éppen az, hogy benne bárki szóhoz és hatalomhoz juthat,
   
   A DEMAGÓGOK FELBUKKANÁSA EZÉRT ELKERÜLHETETLEN.
   
   A legtöbb, amit remélhetünk, hogy a választók többsége kritikus szemmel és füllel figyel, azonosítja a demagógot, átlát a józan, racionális érvelést messze elkerülő, megtévesztő, hamis és felforgató üzeneteken, és elutasítja azokat. Egyszóval ellenáll az érzelmi manipulációnak, nem hagyja magát befolyásolni, lóvá tenni és kihasználni.