Az Oszmán Birodalomban az európai keresztény országokkal ellentétben a szultánok feleségei nem örvendtek ugyanolyan jogoknak, melyek az európai királyok feleségeit megillették. A Közel-Kelet szigorú elzártságra kárhoztatta az arisztokrata réteg feleségeit, ágyasait. Erre az elzártságra utal a hárem szó is, ami az iszlám világban a háznak idegen férfiak elől elzárt, női lakrészét jelenti, s nem különben a tiltott jelentésű arab haram szóból alakult ki. Azonban még ebben az elzárt világban is akadtak kirívó esetek, nagy hatalomra és befolyásra szert tevő asszonyok.
   
   A török történelem talán egyik leghíresebb ilyen esete Hurrem szultána élete volt. Származásáról már életében sokféle hír keringett - sienai, francia, délszláv, cserkesz, lengyel és orosz származást említenek. A legvalószínűbb verzió, hogy a későbbi szultána Rogatinból származott (akkoriban Lengyelországban, ma Ukrajna területén található), és egy tatár portya során rabolták el és hurcolták rabszolgapiacra. Ezen a piacon választhatták ki őt Szulejmán számára, akinek vagy uralkodása első évében került háremébe, vagy valamivel korábban, amikor még trónörökös volt.
   
   Hurrem a szultán kegyének és bizalmának köszönhette gyors felemelkedését és hatalmas befolyását. 1521-ben fiúgyermeket szült, Mehmedet, ami által haszeki rangra emelkedett (hászeki szultána = a legmagasabb rang a háremben a szultán édesanyja után). Mehmed után még számos fiúgyermekkel ajándékozta meg férjét. A szultána nem is annyira szépségével, inkább vidám és csábító személyiségével nyerte meg Szulejmánt. A kortársak szerint jól értette a férfiak természetét, ravasz, nagyravágyó, féltékeny típus és fecsegő volt.
   
   Hurrem igyekezett befolyását a legkülönbözőbb módon növelni. Ennek egyik lépése Szulejmán egyik feleségének, Gülbaharnak az eltávolítása az udvarból 1530-ban. A történet szerint Gülbahar haszekit Szulejmán azután száműzte, hogy a két hölgy egymás iránti ellenszenve tetlegességig fajult, és Gülbahar megverte Hurremet. 1536-ban pedig, amikor a szultán kivégeztette Ibrahim pasa, nagyvezírt, Hurrem megszabadult férje legbensőségesebb bizalmasától is. Hurrem ezután szinte élete végéig fiai utódlásáért küzdött, s Szulejmánnak hű társa és bizalmasa volt. Még akkor is kapcsolatban állt a szultánnal levelek, hírnökök, bizalmasok útján, amikor az tizenhárom hadjárata valamelyikét vezetve hónapokig, évekig távolt volt a fővárostól.
   
   Innentől kezdve azt a közel egy évszázadnyi korszakot, amely során az uralkodó feleségeinek és ágyasainak rivalizálásai köré csoportosult a birodalmi kül- és belpolitika, a török történetírás az asszonyok szultánságaként tartja számon. Ez volt az a korszak, ami Hurremmel vette kezdetét: miután legyőzte Gülbahart, Szulejmán első feleségeként hatalmába kerítette a szultánt, és kerek negyedszázadig játszott fontos szerepet az oszmán történelemben. Hurrem intrikáihoz hű segítőre lelt leányában, Mihrimáhban, és vejében, Rüsztem pasában. Halála után (1558) még évekig az anyaszultánnők kezében összpontosult az udvari hatalom. Ennek végül csak 1656-ban, Köprülü Mehmed nagyvezírségével lett vége, aki végül kezébe vette a hatalmat a birodalomban.
   
   Hurrem példáján keresztül láthatjuk, hogy a szultánok feleségei jogállásuk, társadalmi helyzetük alapján aligha hasonlíthatók a királynékhoz, azonban esetenként sokkal nagyobb hatalomra tehettek szert, mint az európai országok koronás asszonyai.