|
Menü |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Eddig
került kiosztásra
|
Jelenleg
látogatónk van
|
| | |
» Irodalmár « |
|
Tóth Árpád: Orgona
|
Bár holtra metszé kertész görbe kése, Még édesíti a fanyar szobát, S a hűs homályon úgy remeg tovább Illatja, mint halk húrok reszketése. Ám olykor egy-egy függöny rezge rése A lila fürtön arany fényt dob át, S felgyújtja, mint egy nagy, kevély opált, Melynek szikrázva szédít színverése. Ó, én szerelmem, kit sok ferde kés Már halni vágott: bú és szenvedés, Ó, édes emlék, te is így jelensz meg: Olykor: sóhajtó illat, hűs zene, És olykor: tágranyílt opál szeme Egy-egy felfénylő, drága, ritka percnek...
|
Rovatfelelős: Desideria al Sahib Sheik
A cikk eddig 17 tagunk figyelmét kötötte le.
|
|
| |