Föld alatti struktúrákat és alagutakat mutatott ki egy geofizikai vizsgálat a dél-mexikói Mitla alatt - írja a Heritage Daily. Az adatok egy, a feljegyzésekben is szereplő ősi labirintusra utalhatnak.
   
   A legalább 2000 éves lelőhely a zapoték civilizációhoz köthető, amely az időszámítás előtti 7. században alakult ki. A kultúra egyik központja Mitla volt, csúcspontján a zapoték államnak mintegy 500 ezer lakosa lehetett, a civilizáció pedig kifinomult építési technikákat, írásrendszert, két naptárrendszert és komplex mezőgazdasági módszereket fejlesztett ki.
   
   A Mexikói Történeti és Antropológiai Intézet (INAH) vezetésével 2016-ban talajradaros, elektromos ellenállás-tomográfiás és környezeti szeizmikus zajinterferometriás vizsgálatot végeztek a mitlai romok fölé emelt San Pablo Apóstol-templomnál.
   
   A hagyomány szerint a szentélyt egy föld alatti labirintus bejáratára építették, az útvesztő pedig az élők és a holtak birodalma közötti átjáróként szolgált.
   
   Navatl nyelven a Mictlán egyébként alvilágot jelent.
   
   Francisco Burgoa domonkos krónikás 1674-ben leírta, hogy spanyol misszionáriusok léptek be a labirintusba. Beszámolója alapján a járatok sötétek, bűzösek és szelesek voltak, a megrettent szerzetesek ezért elrendelték az útvesztő lezárását.
   
   Az INAH projektjének második fázisában a kutatók felszín alatti építményeket és folyosókat detektáltak. A lelőhely központi területén fekvő Arroyo-csoportban három négyszögletű, alagutakkal összekötött épületegyüttes található, amelyek valószínűleg a késő posztklasszikus korszakból, 1200 körülről származnak.
   
   A projekt keretében felmérést végeztek azon a négyszögletes téren is, ahol a San Pablo Apóstol-templomot egy prehispán kori szentély maradványaira emelték. A szakértők a tér alatt négy halmot detektáltak, Denisse Argote régész szerint a templom alatt kisebb üregek húzódnak.